Magyarország népességarányosan a termőföldben gazdagabb országok közé tartozik, ugyanakkor a föld minősége az ország tájegységei között és azon belül is nagyon változatosan oszlik meg.
A klimatikus és domborzati adottságok mellett elsősorban a talajok változatossága okozza a termőhelyek minőségének különbségeit. A talajok maguk is hordozzák a klíma és a domborzat hatását, de nem csak ezekét, hanem a talajképző kőzet, a hidrológiai viszonyok (pl. talajvízszint mélysége), a növények és az emberi tevékenység hatását is.
A talajok kialakulását a talajképződés tényezőinek időben változó dinamikájú kölcsönhatása alakítja, amelyek hatására nagyon eltérő jellegű talajok alakulhatnak ki. Az erősen savanyútól a lúgosig, a durva homoktól a nehéz agyagig és a szerves anyag különböző formáit eltérő mértékben tartalmazó talajokig, hogy csak a legismertebb tulajdonságokat említsük abból a több százból. Hazánk talajait genetikai és talajföldrajzi alapon tipizáljuk, a részletes jellemzéshez a fizikai, kémiai, biológiai és rétegzettségi tulajdonságok sorát használjuk. A csernozjomok, erdőtalajok, öntéstalajok, réti talajok, váztalajok, kőzethatású talajok, szikes talajok, lejtőhordalék talajok és lápok olyan, a mezőgazdászok számára is ismert kategóriák, amik maguk is rendkívül változatos talajféleségeket ölelnek fel. Ez a sokféleség adja a termőhelyek növényprodukciós potenciáljának azt a változatosságát, ami megszabja a gazdálkodás eredményességét.
A „zsíros” és „sovány” földek évszázadok óta, tapasztalatból ismert területeinek részletes lehatárolására és összehasonlító értékelésére a talajtani alapú földminősítési térképeket használjuk. Hazánk tájainak eltérő termelési lehetőségeiről meglévő ismereteket erősítette meg és mutatta be a korábbiaknál pontosabban a földminőség területi eloszlásának közelmúltbeli vizsgálata. A vizsgálat a termőföldek termékenységének egyes tájegységeken belüli nagy változatosságát is számszerűen bizonyította.
A teljes cikk a MÁL áprilisi számában olvasható.
(forrás: allattenyesztok.hu)