Március 3-a Vadvilág Világnapját, amelynek fókuszában idén a nagymacskák állnak. A világon előforduló négy hiúzfajból a legnagyobb hazánkban is őshonos.
Az ENSZ Közgyűlése 2013-ban úgy döntött, hogy március 3-át – mely nap abban az évben a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulója volt – a Vadvilág Világnapjává (World Wildlife Day) nyilvánítja. Ezen a napon bolygónk vadon élő növény- és állatvilágának sokszínűségét ünnepeljük. Ez a nap arra is emlékeztet, hogy mára az élővilág fennmaradása komoly veszélybe került, többek között élőhelyük csökkenése és a környezeti bűnözés – például az orvvadászat, a határokon átívelő illegális kereskedelem és a jogtalan fakitermelés – következtében.
A Vadvilág Világnapjának fókuszában idén a nagymacskák állnak. A macskafélék története 30 millió évvel ezelőtt kezdődött a mai Eurázsia dzsungeleiben. Ekkor már a ma élő cibetmacskákhoz hasonló ragadozók lestek prédájukra a fák lombkoronaszintjén. Ezekből a rejtőzködő artistákból fejlődött ki a ma élő összes macskaféle. Ezek a karcsú, rugalmas és precíz ragadozók az Antarktisz és Ausztrália kivételével Földünkön mindenhol őshonosak. E csoport tagjai közé soroljuk a tiszteletet parancsoló nagymacskákat is – ide tartozik például a gepárd, az oroszlán, a tigris és a párduc is. A nagymacskákat napjainkban számos – legtöbbször az ember által előidézett – veszély fenyegeti világszerte: természetes élőhelyük csökkenése, az emberekkel való konfliktus, az orvvadászat és az illegális kereskedelem. Az elmúlt száz évben a tigrispopulációk például 95 %-kal lettek kisebbek, az afrikai oroszlánok populációi pedig húsz év alatt 40 %-kal zsugorodtak.
A világon előforduló négy hiúzfajból a legnagyobb hazánkban is őshonos. Az eurázsiai hiúznak – a többi nagyragadozó mellett – rendkívül fontos szerepe van abban, hogy fenntartsa az erdei életközösséget. Jelenlétük következtében ugyanis a növényevők viselkedése megváltozhat, egyedszámuk olyan szintre csökkenhet, amely lehetővé teszi az erdő természetes megújulását. A rejtőzködő életmódja miatt a Kárpátok szellemmacskájának is nevezett hiúz hazánkban az elmúlt évtizedekben jelent meg újra. Mára már rendszeresen előfordul a Börzsöny, a Zemplén és az Aggteleki-karszt területén, de hazai állománya még mindig védettségre szorul, hiszen az elmúlt években nincs tudomásunk arról, hogy sikeresen adtak volna életet utódnak. Jelenlétükről vadászok beszámolói mellett néhány kameracsapdás felvétel is árulkodik. Az észlelések ellenére azonban összlétszámuk tíz alá tehető.
A WWF Magyarország több mint 25 éve dolgozik a hazai természetes erdei élőhelyek védelméért. Emellett a civil szervezet és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 2010 óta együttműködik a nagyragadozók kutatásában is. A hiúzvédelmi program célja az állatok élőhelyeinek védelme mellett az ismeretterjesztés is. A WWF Magyarország programja az elmúlt évben kibővült: a 2017 végén indult EUROLARGECARNIVORES LIFE projekt elsődleges célja, hogy a nagyragadozókkal foglalkozó különböző érdekcsoportok – többek között állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók, döntéshozók – közti kommunikációt elősegítse. Ez nemcsak országos, de nemzetközi szinten is fontos, hiszen az Európában előforduló 33 nagyragadozó-populáció 88 %-a határokon is átnyúlik. A projekt segítségével a WWF Magyarország arra törekszik, hogy a hazai nagyragadozók védelme is megfelelő legyen: a cél, hogy feltérképezzük és megelőzzük az illegális elejtéseket, valamint megfelelő szabályozással biztosítsuk e fajok élőhelyeinek fennmaradását.
(forrás és kép: WWF)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön