Környezetgazdálkodás

A sorozat a hazai bányászati termékek és ásványi nyersanyagok mezőgazdasági felhasználásának lehetőségeit mutatja be. Első cikkünkben a savanyú, vagy savanyodásra hajlamos talajok problémakörét tekintjük át.

A talajainkkal való törődés mindenki számára fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer-alapanyag előállításához. A talajok megfelelő szerkezetességének, tápanyag-gazdálkodásának, vízmegőrzésének számos módja ismeretes, melyek közül most egyes, széles körben kevésbé alkalmazott lehetőségeiről váltunk pár szót. A megemlítésre kerülő anyagok alkalmazási lehetőségeit részben korlátozza a kijuttatás viszonylagos költségigénye, azonban alkalmazásukkal hosszabb távon biztosíthatjuk a gazdálkodásunk alapját képező talaj jobb kondícióját, tehát a hatékonyabb tápanyag-szolgáltatását, vízgazdálkodását. A talajok degradációja és termőképesség-csökkenése egyre jelentősebb az utóbbi időben. A talajban csökkennek az elengedhetetlen létfontosságú ásványi anyagok és mikroelemek. A természetes ásványi anyagokkal végzett kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy használatuk pozitív hatást fejt ki a környezetre a növénytermesztésre, ezeken keresztül az élelmiszerek minőségére.

Melyek is ezek az anyagok, a teljesség igénye nélkül?

• Elsősorban a mésztartalom talajba juttatása miatt használt talajjavító ásványi anyagok (lápi mész, mészkő, dolomit etc.)
  
  
• A szervesanyag-bevitelre alkalmas ásványi anyagok (tőzeg, lápföld, alginit, lignitpor)
  
  
• A talajok tápanyag-gazdálkodását az ionháztartás és a vízgazdálkodás oldaláról javító ásványi anyagok (bentonit, kaolin, illit, riolittufa, zeolit, kálitufa etc.)

Első cikkünkben a savanyú, vagy savanyodásra hajlamos talajok problémakörét tekintjük át:

• A talajsavanyúság mértékétől függően jelentős különbségek adódnak a talajok szerkezetében, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaiban. Általában a savanyú talajok szerkezete tömődöttebb, a talajkolloidok felületérõl hiányoznak a tartós morzsás szerkezetet elősegítő Ca ionok. A talaj víz- és levegõ-gazdálkodási tulajdonságai, biológiai aktivitása éppen abban a rétegben romlanak leginkább, ahol a növények legtöbb gyökere található (20-60 cm).
• A talajsavanyúság okozta fizikai tulajdonságokkal együtt kémiai változások is járnak, így a főbb tápanyagokban elszegényedik a talaj (N, P, K, Ca, Mg), míg egyes fémek (Al, Mn) akár toxikus mértékig feldúsulnak a talajoldatban 5 pH alatt. Talajunk termékenysége csökken. Ezt fokozhatja a talaj mikroorganizmusainak összetételében beálló kedvezőtlen változás a savanyúság fokozódásával.
  
  
• A meszezéssel megjavulnak a savanyú talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai, a fák gyökérzete egészségesebb lesz, a talaj tápanyag szolgáltatása és a fák tápláltsága fokozódik. A stabilabb talajszerkezet lehetővé teszi a megfelelő víz- levegő- és hőmérséklet viszonyokat.
  
  
• Továbbá, a Ca, Mg, K egyensúly megbomlik, relatív hiány alakulhat ki.
  
  
• Fémek (Alumínium, vas stb.) toxikus felhalmozása lehetséges.
  
  
• A N és a P szolgáltatóképesség csökken (telítetlen humuszanyagok keletkeznek).
  
  
• Romlik a talajszerkezet, a víz- és a levegő-gazdálkodás, valamint a művelhetőség.
  
  
• Csökken a műtrágya hatékonyság (Blaskó, 2007)

A savanyú talajok kialakulása és tulajdonságai

A talajképződés során az alapkőzet fizikai aprózódását követően elkezdődik annak kémiai átalakulása is. A mállási folyamat során képződő anyagok eltérő mobilitást mutatnak, vizes közegben különböző mértékben képesek képződési helyüket elhagyni. A kilúgozódási folyamat lényege, hogy a semleges és lúgos mállástermékek a talajszelvény felső részéből annak alsó részébe vándorolnak. A folyamat következménye, hogy a feltalajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba lsd erdőtalajok.

A fenti természetes folyamatot felerősítheti az emberi tevékenység. Az öntözés során a növény által fel nem vett, a talajszelvényben lefelé mozduló víz hatására a kilúgzási folyamat felgyorsul. Másik jelentős befolyásoló tényező a műtrágyázás. A bázikus anyagokat nélkülöző, nagy mennyiségben adagolt műtrágyák – pl. ammónium-nitrát – hatására az arra érzékeny talajokon gyors pH csökkenés következik be.

A műtrágyák savanyító hatásának ellensúlyozására dolgozták ki az ún. mészindex számot, amely megmutatja, hogy mennyi kalcium-karbonáttal lehet a kérdéses műtrágya savanyító hatását közömbösíteni. Minél kisebb a mészindex, annál kevésbé savanyítja a talajt.

Debreczeni B. (1982) nyomán

Tehát jól válasszuk meg a talajunkra optimális trágyaféleséget.

A meszezés hatása a talajok állapotára

A meszezőanyaggal Ca+ és Mg2+ ionok kerülnek a talajoldatba, és azon keresztül a talajkolloidok felületére. A javuló szerkezet jobb vízgazdálkodást eredményez, nő a vízbeszivárgás sebessége, nagyobb víztározó és kedvezőbb tápanyag-szolgáltató képesség alakul ki.

Mindezek miatt nagyobb biológiai aktivitás jön létre a talajban, ami végső soron nagyobb mennyiségű növényi biomassza képződést is jelent. Fentiek együttesen azt eredményezik, hogy a talajokban hosszú távon nő a szervesanyag tartalom, ami tovább javítja a tápanyag-gazdálkodási tulajdonságokat, növeli a tápanyag-szolgáltató képességet.

További előnye a meszezésnek, hogy a potenciálisan toxikus nehézfémek semleges, enyhén lúgos pH mellett jóval kevésbé képesek bejutni a növényekbe és ott felhalmozódni, így a növényi termékek minőségét kevésbé veszélyeztetik.

A meszezés végrehajtása

A talajok meszezésére engedélyezett meszező anyagok használhatók fel, melyek adatbázisa a NÉBIH honlapján található. A listára kerüléshez igazolni kell a szennyezőanyag mentességet továbbá a talajjavító hatást, mindezek alapján garantálható az elvégzett munka eredményessége. Ismeretlen összetételű és gyártójú anyagokat nem szabad talajjavításra felhasználni, mert hatásuk esetleges, előre nem megjósolható.

A leggyakoribb felhasznált anyagok közé tartoznak a mészkő és dolomit őrlemények. A talajjavító hatás kifejtése a hatóanyag-tartalom és a szemcseösszetétel függvénye. Minél magasabb a Ca- és a Mg-tartalom a termékben és minél finomabb szemcséjű az őrlemény, annál nagyobb mértékű és hosszabb a talajjavító hatás.

A talajjavítást, a kategóriáját elérő mértékű javítóanyag talajba juttatását – talajvizsgálatra alapozottan – be kell jelenteni a talajvédelmi hatóságnak. A talajjavító anyagok jellemző dózisa 2-10 tonna/ha körül alakul. Ez nagy mennyiség a tápanyag-utánpótlásban felhasznált anyagokkal összehasonlítva, de szem előtt kell tartani, hogy a tevékenységet csak 5-10 évente kell megismételni. Amennyiben kisebb mennyiségű meszező anyag kerül kijuttatásra nem talajjavításról, hanem mésztrágyázásról beszélünk. Ennek elvégzése nem kötődik hatósági bejelentéshez, azonban talajvizsgálatok elvégzése mindenképpen javasolt a kijuttatást megelőzően. A kis mennyiségű meszező anyag a kijuttatás évében és legfeljebb az azt követő évben fejti ki pozitív hatását, így azt gyakrabban kell megismételni, mint a melioratív adagú meszezést. Előnye a módszernek ugyanakkor, hogy könnyebben beilleszthető az egyéb tápanyag-gazdálkodási célú tevékenységek közé.

Thaer, az 1800-as évek elején, talán elsőként tudományos igényességgel összefoglalja a meszezéssel kapcsolatos ismereteket. Megállapítja, hogy fizikai hatása nyomán nagy adagban alkalmazva a meszezés lazítja a kötött agyagos talajt, mely művelhetőbbé és vízáteresztőbbé válik. A homoktalajok fizikai tulajdonságai szintén javulnak, nő a vízmegtartó képességük, szerkezetesebbé, termékenyebbé válnak.

A magyarországi savanyú talajok típusok szerinti megoszlása. (Máté 1972)

Rendelkezésre álló egyes természetes ásványi nyersanyagok a savanyodás tompítására:

• mészkő: A természetben előforduló mészkő csak finomra őrölve alkalmas talajjavításra. Kalcium-karbonát-tartalma legalább 80% legyen. A tiszta mészkő 90–95% kalcium-karbonátot, néhány százalék magnézium-karbonátot és kevés szilikátot tartalmaz.
  
  
• mésztufa (lágy mészkő): Mésztufa (lágy mészkő) A talajban könnyen oldódnak, ezért az őrlésfinomsággal szemben kisebbek a követelmények, mint a kemény mészkőnél. Legalább 70% kalcium-karbonátot kell tartalmazniuk, a fennmaradó rész magnézium-karbonát és szilikátok.
  
  
• dolomit (CaCO3·MgCO3): savanyú, magnéziumban szegény talajokon használható javításra, illetve a kalcium és a magnézium együttes pótlására. A legtöbb dolomitféleség csak finomra őrölve hasznosul. Kivételt képeznek az úgynevezett önporló dolomitok, amelyek sajátos képződési viszonyok, hidrotermális hatások következtében igen finomszemcsések. A dolomitok változó arányban tartalmaznak kalcium- és magnézium-karbonátot, magnéziumtartalmuk 10–13%, ezért réti, szikes és egyéb, nagy magnéziumtartalmú talajokon nem használhatók javítóanyagként.
  
  
• lápi mész (tavi mész): Laza üledékek, amelyek őrlés nélkül, természetes állapotban, közvetlenül felhasználhatók. Finomszemcsés, gyors hatású javítóanyagok. Kalcium-karbonát-tartalmuk 30–40%. A talajok szervesanyagkészletét, szerkezetességére is igen pozitívan hathat.

NAK / Sztahura