Környezetgazdálkodás

Előző cikkeinkben jeleztük, hogy az ammóniakibocsátás csökkentés miértjének kérdéskörét ismertetjük cikksorozatunkban.

Az ammóniakibocsátás csökkentése több szempontból fontos, melyek közül az egyik fontos tényező, hogy nagy mennyiségű légköri előfordulása esetén elősegíti a mikroméretű részecskék keletkezését más vegyületekből, melyek a légzőrendszerbe jutva egészségkárosító hatást fejtenek ki. E miatt az EU levegőtisztaság-védelmi irányelve kibocsátáscsökkentést írt elő, mely Magyarország esetén 32 százalékos érték 2030-ra a 2005-ös bázisévhez képest.

Legalább ilyen fontos azonban, hogy a szerves és műtrágyákból a légkörbe kerülő ammónia tápanyagveszteséget jelent, mely ablakon kidobott pénzzé válik. A vegyes gazdaságok saját jól felfogott érdeke, hogy minél többet megőrizzenek a szerves trágyák tápanyagtartalmából, ezzel is csökkentve a műtrágyafüggőséget.

Jelen cikkünkben az istállón kívüli istállótrágyatárolás során lehetséges opciókat tekintjük át a veszteségeink csökkentése érdekében.

A szilárd trágyát általában trágyakazalban, oldalfalakkal ellátott tárolókban, szabad trágyafelszínnel vagy lefedve tárolják. Sajnos az almos trágya tárolása során emissziócsökkentő/veszteségcsökkentő technológiák száma csekély

Mégis milyen jó gyakorlatokkal óvhatjuk meg az almostrágya hasznos tápanyagtartalmát?

Az istállókból eltávolított szilárd trágyát betonfelületen, lehetőleg falakkal, vízelvezetővel és a szivárgó trágyalé felfogására alkalmas megfelelő méretű trágyaaknával ellátott tárolóba helyezzük el. A trágyakazalban való tárolás – nagy felület, nagyobb szélmozgás - magas kibocsátási veszteségekkel jár együtt. Veszteségeink csökkentése érdekében lehetőleg fedjük le a tárolt szilárd trágyát (zárt tető, műanyagfólia alkalmazása is megfelelő, vagy szalmás takarás). Nagyobb mennyiségű szalmát is adhatunk a tárolt szilárd trágyához. Ez a megoldás a trágya típusától és a körülményektől függő mértékben, de minden tekintetben kevésbé hatékony, mint a szilárd trágya lefedése. A trágyakazal szabad felülete a lehető legkisebb legyen – levegő mozgása fokozza az emissziót - , például magas oldalfalak alkalmazásával. Ez a lehetőség azonban kevésbé hatékony, mint a fedés.

A trágyakazlak elhelyezése közvetlenül a szántóföldek mellett a szivárgás és az elfolyás magas kockázata miatt nem jó megoldás. Amennyiben ideiglenesen mégis erre a megoldásra kerül sor, fontos, hogy a Nitrátrendeletben leírt elvárásokat vegyük figyelembe nitrátérzékeny területeken. (Legfeljebb 2 hónapos tárolás, minig másik helyen. Legfeljebb csak a táblára kijuttatható mennyiség bedeponálásával stb.) Figyelni kell arra is, hogy egyes istállótrágyák pl. pulykatrágya, melegben öngyulladásra hajlamos. Megfelelő kezelésre, hűtésre figyelni kell csökkentve ezáltal a kibocsátások mértékét.

Fontos megjegyezni, hogy az istálló/trágyatárolás fázisban alkalmazott veszteségcsökkentő eljárások akkor hatékonyak a felhasználó számára is, ha a már korábban említett megfelelő kijuttatási technológiákkal alkalmazzák. Ennek hiányában ugyanis csak áthelyeződik a kijuttatási fázisra a veszteség.

Forrás: AM „JÓ GYAKORLATOK A KÖRNYEZETBARÁT SERTÉSTARTÁSBAN ÉS TÁPANYAG-GAZDÁLKODÁSBAN”

NAK/Sztahura