A mögöttünk álló évtized alatt jól láthatóvá vált, hogy a klímaváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás fontossága mindennapjaink részévé vált. Egyre gyakrabban tapasztalhatunk extrém, a korábbi évtizedekre nem jellemző időjárási jelenségeket, melyek egyre szélsőségesebb formában jelentkeznek.
A teleket rendre kevés csapadék, enyhe hőmérséklet és szinte minden évben aszály jellemzi. A vetéseknek a tartósan fagyos időszakokban védelmet nyújtó hótakaróról már csak álmodozni lehet, a fagyos időszakok rövid periódusa pedig nem elegendő a károkozó rovarok természetes úton való gyérítéséhez. A tavaszi időszakban szükséges csapadék- és nedvesség-utánpótlás is nagy változatosságot mutat mennyiségi, térbeli és időbeli eloszlásában egyaránt, gyakran váltják egymást az aszályos és bel-, illetve árvizes időszakok.
Idén az évszakok és az azokra jellemző időjárási viszonyok eltolódását is megtapasztalhattuk. A korán érkezett tavasz miatt Magyarországon a megszokottnál egy hónappal korábban indult meg a növények virágzása, míg a várva várt májusi eső csak a hónap második felében és június első heteiben érkezett meg. A csapadék olyan hevességgel érkezett, ami jelentős károkat okozott az ország számos területén, mind a lakó- és ipari épületekben, ahogyan a mezőgazdaság számára is.
Az egyre szélsőségesebb időjárás természetesen nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban, Európa teljes területén tapasztalható. Az óceánok áramlásának változása, a jégsapkák olvadása is a globális felmelegedés, a klímaváltozás eredménye.
A június elejére jellemző viharos időjárás május utolsó hétvégéjén kezdődött, mikor három szupercella orkán erősségű széllel és felhőszakadással párosulva okozott pusztítást az Alföldön, illetőleg Debrecen térségében – néhol dió méretű jég is kísérte az időjárási jelenséget.
Hazánk területét csapadék szempontjából jellemzően a Földközi-tenger irányából érkező frontrendszerek határozzák meg, melyek magas nedvességtartalmuknak és intenzitásuknak köszönhetően az áztató esőzések helyett gyakran szupercellák formájában hoznak csapadékot.
Az alábbi ábrán a szupercellák számának alakulása látható, mely mutatja azok gyakoriságának változását.
1. ábra: Szupercellák darabszámának alakulása 2008-2024 között
Látható, hogy idén Magyarországon már az első félévben jóval több szupercella tombolt, mint 2008-2020 között bármely év egészében. A szupercellák azért veszélyesek és nem kivédhetőek, mert olyan erők tombolnak bennük, amelyek 10-12 ezer méterre viszik fel több alkalommal is az egyre hízó jégszemeket, melyek ilyenkor akár percekig is -40°C-on tartózkodnak.
Ugyanakkor nem csak a szupercellák számának növekedése okozza a problémát. A 2018-2024 közötti időszakban, a 20-23. hét között a jégveszélyes napok száma jellemzően 20 nap alatt alakult, míg 2024-ben ebben az időszakban 24 jégveszélyes nap volt, ezzel június közepére meghaladva a megelőző öt év bármelyikének maximumát. Jégveszélyesnek akkor számít egy nap, ha valamelyik zivatarfelhőben a feláramlás olyan erős, hogy a nedvességet legalább 3500 méterrel feljebb tolja, mint ahol a 00C van (nyáron ez 3500 méter). Extrém jégveszélyesnek akkor számít az adott nap, ha a feláramlás olyan erős, hogy a nedvességet legalább 7000 méterrel feljebb tolja, mint ahol a 00C van. Az elmúlt 6 évben a zivatarfelhők közel 12%-a számított jégveszélyesnek és csak 0,6%-uk volt extrém jégveszélyes.
Ráadásul az idei 24 jégveszélyes napból 9 nap extrém jégveszélyes volt, ezeken a napokon 10 000 méter fölé tornyosult a zivatarfelhő teteje, és ebben a tartományban a jégkármérséklő rendszer működése ellenére is komoly jégméretek tudnak kialakulni. Ebből a 9 napból 7 napon szupercella is kialakult, mely tovább fokozta a zivatarok károkozó erejét, mind viharkár, mind felhőszakadás kár, mind jégkár tekintetében.
Mivel tavasszal és nyáron a fagyhatár magasabban van, illetve erősebben süt a Nap, a magasabbra törő feláramlások erőteljesebbé válnak. Minél hevesebb a zivatar, annál intenzívebb a jégképződés a felhőben.
A vízcseppek fagyását és ezzel a jégszemek kialakulását a levegőben lévő nagyon kicsiny, szilárd halmazállapotú részecskék segítik elő.
A -15°C-os hőmérsékleti szint fölé emelkedve jégmagvak jelennek meg a felhőzetben, majd -30°C körül a vízcseppek jégszemekké alakulnak át. A nagyobb méretű jégszemek kialakulása az erőteljes feláramlásnak köszönhető, ami sokáig a magasban tartja a jégmagokat. A jégszemek a felhőben lebegve alakulnak ki, és a kifagyó vízgőz hatására addig növekednek, amíg a feláramlás elbírja azokat.
A jégeső zivatarfelhőkben alakul ki, a heves feláramlásnak (pár perc alatt a felhőzetben a nedves levegő a pozitív hőmérsékleti tartományból akár -20, -30 Celsius-fokos felhőrészbe emelkedhet) köszönhetően.
Az egymással összeolvadt jégszemek mérete néhány esetben elérheti akár a 10-12 cm átmérőjű nagyságot is. Nagyon szélsőséges környezeti feltételek esetén a heves zivatarokból hulló jégdarabok átmérője 4-8 cm, de akár 10-12 cm is lehet. Ekkor a nedves levegő -50, sőt akár -60 Celsius-fokos felhőrészbe is emelkedhet. Akkor beszélünk jégesőről, ha a jégdarabok átmérője eléri vagy meghaladja az 5 mm-t. Ennél kisebb méret esetén jégdaráról van szó.
Azt, hogy a feláramlás milyen magasságig juttatja fel a „hatóanyagot”, nem tudjuk befolyásolni, kizárólag arra van ráhatásunk, hogy a magasban több kisebb apró jégmag, jégszem keletkezzen.
A talajgenerátor ezüst-jodid acetonos oldatot (hatóanyagot) éget el, és az így keletkező ezüst-jodid molekulák feláramlással a felhők felsőbb rétegeibe jutnak. Ott a kialakult jégszemeket már nem tudják megszüntetni, de csökkentik a további létrejövő jégszemcsék méretét és kialakulását.
Az alkalmazott jégkármérséklési technológia legnagyobb előnye, hogy az ország teljes területén fejti ki hatását; azonban a nagyon nagy energiával érkező és heves szupercellák esetében kisebb hatékonysággal bír, valamint az ország területére érkező, már kialakult jégszemeket tartalmazó zivatarfelhőkből aláhulló jeget nem tudja megakadályozni. Fontos kiemelni, hogy amikor a JÉGER bekapcsolási szintű riasztásokat kapott a Hungaromet-től, akkor a szupercellás esetek kivételével maximum cseresznye nagyságú jég esett hazánkban. Azonban amikor szupercellás zivatarok érkeztek, illetve a rendszer nem volt bekapcsolva, akkor sajnos dió nagyságú jégről is szóltak a beszámolók.
Az elmúlt 30 nap csapadékösszegét szemléltető térképen jól látható, hogy a hazánkat elért frontrendszer nagy mennyiségű csapadékot eredményezett. Ez is rácáfol arra, hogy a JÉGER működése aszályt okozna.
2. ábra: Csapadéktérkép a 2024.05.14 – 2024.06.12 közötti időszakról
3. ábra: Aszályindex – 2024.05.14. és 2024.06.12. napi állapot
Az alábbiakban részletesen elemezzük az elmúlt hetek időjárási eseményeit.
A május eleji száraz időszakot lezárva, május 17-ét követően csapadékosra fordult az idő hazánkban. A pünkösdi hosszú hétvége időjárási szempontból mozgalmasan alakultivatarok, szupercellák, jégesők tarkították a négy nap időjárását, melyeket több helyen felhőszakadás is kísért. Az egész országban enyhítette a lehullott csapadék az aszályos időszakot. A május 17-i és 19-i szupercellás zivatarokat néhol dió nagyságú jég kísérte, de a védekezésnek köszönhetően ezek kivételével mindenhol többségében borsó nagyságú jég hullott. Május 17-én szupercella érte el Székesfehérvárt felhőszakadással, cseresznye és dió nagyságot jégesővel, majd a cella később gyengülve a Velencei-tónál és a főváros déli részén is okozott jégesőt. Május 19-én felhőszakadást és kiadós jégesőt hozott a főváros felé forduló szupercella a Budai-hegységbe. Budakeszi, Nagykovácsi és Solymár térségében rövid idő alatt annyi jég zúdult le, hogy helyenként bokáig lehetett benne gázolni.
Május 24-én, pénteken zápor, zivatar többfelé előfordult, az intenzívebb gócokat felhőszakadás, jégeső, néhol viharos széllökés kísérte. Lőrincin másfél nap alatt közel 100 mm eső hullott le, ami a május havi csapadékmennyiség másfélszerese. Az év első tornádója Rákóczifalván alakult ki.
Hazánkban május 27. és június 9. között szinte minden nap jellemző volt a záporok, zivatarok előfordulása, helyenként felhőszakadással, jégesővel és viharos erejű széllökéssel.
Június 1-én 3 szupercella is kialakult az országban. Az első szupercella Békés vármegyében keletkezett, mely Debrecen városán áthaladva hatalmas károkat okozott, egészen a szatmári területekig. A második, a Mecsek környezetében képződött szupercella hat és fél óra alatt, mintegy 350 kilométeren áthaladva, a délután folyamán elérte Debrecent és annak környezetét. A városban jelentős károkat okozott a lehulló csapadék, mely dió méretű jéggel és heves szélviharral érkezett. A harmadik szupercella Paks térségében alakult ki, és a Hortobágy térségéig hozott jelentős csapadékot és okozott komoly károkat a viharos szél.
Június 3-án jelentős mennyiségű csapadék hullott az országban, a rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű eső több helyen az 50 mm-t is elérte, villámárvizek alakultak ki.
Június 7-én a fővárost és térségét érintette egy intenzív zivatarcella, amely légzuhataggal és cseresznye, kisebb dió méretű jégesővel csapott le.
Június 8-án délután szupercella érte el nyugat felől Sopron térségét, amely viharos széllel, felhőszakadással és kisebb méretű jégszemekkel járt.
Június 9-én további 2 szupercella is okozott károkat az országban, az egyik a kora esti órákban Ausztria felől érkezett, és Szombathely térségét érintette, amelyből Nardán földet érve kialakult az év második tornádója, jelentős károkat okozva. A másik szupercella a szlovák határ mentén érte el az országot, több helyen kisebb szemű jégesőt okozva.
A szupercellákban tomboló energiákat jól szemlélteti a Szombathelyt elért cella, mely tornádó kíséretében söpört végig a településen, fákat kicsavarva, háztetőket leszakítva és hatalmas károkat okozva.
4. ábra: Tornádók előfordulása 2023-2024
Ausztriában ugyanez a frontrendszer az adott időszakban a havi átlag csapadékmennyiség közel háromszorosát szállította. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék hatalmas villámárvizeket és áradásokat okozott, melyet a Rábán és a Dunán is tapasztalni lehet.
1. kép: Hatalmas károkat okozott az Ausztrián átvonuló frontrendszer
A szupercellák és a heves zivatarok, viharok máskor is hatalmas károkat okoztak a környező országokban. Volt, ahol június elején a heves zivatarokat akár 11-cm átmérőjű jég kísérte, de a legnagyobb pusztítást mindenhol a rövid idő alatt lehullott csapadék okozta. A hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék következtében árvizek alakultak ki, illetve a mezőgazdasági kultúrák is tartós károkat szenvedtek.
2. kép: Május 25-i jégeső Olaszországban
3. kép: Június 9-i szupercella által okozott károk egy ausztriai repülőgépben
Források:
https://www.idokep.hu/csapadek
https://aszalymonitoring.vizugy.hu
https://stormreport.meteonetwork.it/asset/photo/22537_1716632496.2655.jpg
https://www.facebook.com/photo?fbid=1030748321741913&set=pcb.1030756658407746
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön 