Nagy István agrárminiszter múlt héten jelentette be azokat a szervezeti változásokat, amelyek innentől kezdve várhatóan még közelebb hozzák a természetvédelmet az emberekhez, így a gazdálkodókhoz is.
A tíz nemzeti park igazgatóságon belül 41 tájegység jön létre, melynek fő célja, hogy egyes területeken végzett feladatok helyi szintű végrehajtását erősítése. Ezek a feladatok magukban foglalják a természetvédelmi vagyonkezelést, a védett és Natura 2000-es jelölő fajok és élőhelyek monitoringját, a területi őrzést, illetve a természetvédelmi ismeretátadást is. Hogy miért is van jelentősége ezeknek a szervezeti változásoknak? A tíz nemzeti park igazgatóság – mindamellett, hogy működési területük az ország egészét lefedi – 300 ezer hektár országos jelentőségű védett természeti terület vagyonkezelője, melynek csaknem a felét maguk gondozzák, a többi 150 ezer hektárt hozzávetőlegesen 2 ezer gazdálkodóval együttműködve tartják megfelelő természetességi állapotban.
Úgyszintén az elmúlt években a nemzeti parkok ökoturisztikai létesítményeinek száma 276-ról 349-re emelkedett, a területükön élő őshonos állatállomány egyedszáma pedig 2018-ban meghaladta a 14 ezret. Az igazgatóságok természetvédelmi célú vadgazdálkodást is végeznek a vadászati jogosultságuk alatt álló majdnem 200 ezer hektárnyi területen. Egy ekkora kiterjedésű és ilyen sokrétű feladatokat tartalmazó munka, mindamellett hogy megkívánja a hangsúlyosabb területei jelenlétet és a strukturált igazgatást, ebben az új rendszerben az egységet is megteremti a nemzeti park igazgatóságok között, mivel a szervezeti felépítésük egységesül, a különböző szervezeti egységeik hasonló elnevezéssel hasonló feladatokat fognak ellátni – ezáltal pedig az átláthatóságuk is növekszik. Miniszter úr úgyszintén megemlítette, hogy a természetvédelmi őrök munkájában a hatósági jellegű szereppel szemben előtérbe kerül a szolgáltatói-tanácsadói tevékenység – ezáltal is elősegítve az embereknek a jogszabálykövetést. Bízik abban, hogy az új rendszer az igazgatóságokat is támogatja abban, hogy szolgáltató, tanácsadó és támogató intézményként központi szerepet tölthessenek be egy-egy térség fejlesztésében.
Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy az átalakítás nem hozott változást a nemzeti park igazgatóságok feladatkörében (nem kerültek el tőlük feladatok, illetve nem is kerültek hozzájuk plusz feladatok). Amit ebből a gazdálkodók várhatóan érzékelni fognak, hogy területi szinten hatékonyabbá válik az ügyintézés és erősödik az őrszolgálat tanácsadó jellege, amely reményeink szerint közelebb hozza egymáshoz a gazdálkodókat és a természetvédelmet.
NAK/ Gyenes Adrienn