Nemzetközi hírek

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) konzorciumi partnerként négy éve aktív tagja az i2connect H2020-as nemzetközi projektnek. Az i2connect projekt célja, hogy megerősítse a tanácsadók kompetenciáit, akik támogatják és megkönnyítik az interaktív innovációs folyamatokat, abban, hogy választ adjanak az európai mezőgazdaságot és erdészetet érintő számos kihívásra.

Az i2connect projekt stratégiája a meglévő tanácsadó hálózatok és a „jó gyakorlatok” különböző kontextusokban történő felhasználása, egy kiterjedt európai tanácsadói közösség kialakítása érdekében. Ebben a közösségben a szereplők megosztják egymással az innovációhoz kapcsolódó munkakultúrát. A projekt kb. 40.000 európai tanácsadót szeretne elérni, ill. az ő, már meglévő szakmai tapasztalatát szeretné megosztani egy platformon, Európa-szerte. Az interaktív innováció támogatása az ún. többszereplős (multiactor approach) EIP-AGRI operatív csoportokon (OCs) keresztül jelenik meg, amely az új Közös Agrárpolitikában hozzávetőlegesen 6000 aktív OCs elérését tűzte ki célul. A mezőgazdaságban minden eddiginél gyorsabb technológiai fejlődéssel szembesülnek a gazdálkodók, az ezzel járó változások gyors elfogadása és a mezőgazdaságra és az erdészetre gyakorolt tovagyűrűző hatásai rendkívül fontossá teszik a mezőgazdasági tanácsadók, ill. az innovációs tanácsadók szerepét napjainkban. Az innováció a siker kulcsa, ami a fenntartható mezőgazdasághoz szükséges. Egy innovatív ötlet kezdeményezése, ill. annak sikere nem kizárólag az ötlett milyenségétől függ. Az innováció létrehozásának útja és interaktív jellege - az eddigi kutatások alapján -, kiemelten fontos, ezért Magyarország részéről a NAK, a Széchenyi István Egyetem, és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet is részt vesz a közvetlenül 21 európai tagállamot, közvetetten 30 európai országot összefogó I2onnect projektben.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) több éve aktív szereplője a szaktanácsadók hálózatosodását segítő folyamatoknak, az AKIS szereplők (kutatók, oktatók, szaktanácsadók, döntéshozók, stb.) tudás- és képességeit fejlesztő i2connect projektnek. A NAK egyik vállalása a projektben, hogy szaktanácsadókat von be az európai munkakultúrák megismerésére.

Ennek keretében a NAK képviseletében Gór Arnold szaktanácsadó ún. keresztlátogatáson (corss-visit) vett részt olasz Agrárkutatási és Agrárgazdasági Elemzési Intézet (CREA) szervezésében, amelynek fő célja a biogazdálkodás és a regionális fajták termesztésének megismertetése, továbbá  az olasz szaktanácsadói rendszer bemutatása volt, Veneto és Friuli Venezia Giulia tartományokban. Jelen cikkünkben a magyar szaktanácsadó osztja meg velünk az Olaszországban szerzett tapasztalatait.

A cross-visit elméleti része (forrás: Gór Arndold)

Gór Arnold:

„A cross-visitek során két tartományt látogattunk meg és azokon belül különböző farmokat. Az első nap Veneto tartományt, míg a második napon Friuli-Venezia Giulia-án belül Udinébe látogattunk el. A vendéglátók elmondták, hogy Olaszországban a tartományok külön Stratégiai Tervet (ST) készítettek a Közös Agrárpolitika (KAP) tervezése során, amit beépítettek a közösen benyújtott „nagy” nemzeti tervükbe, ezért jelentős eltérések vannak az egyes ST-k között. Ez lehetőséget nyújt azonban számukra, hogy regionálisan eltérően, a helyi adottságoknak megfelelően építsék fel az agrártámogatási rendszerüket, és szaktanácsadási rendszerüket, a szaktanácsolás formáit. Míg az első tartományban a pályázatok csak a szövetkezeteket és társulásokat érintette, a második napon egy komplex szaktanácsadási rendszert ismerhettünk meg.

Ezen a corss-visiten hozzávetőlegesen 13 fő vett részt, a szervezők mellett Belgiumból, Franciaországból, Portugáliából és Írországból. Magyarországot ketten képviseltük az ÖMKI szakértőjével, Allacherné Szépkuthy Katalinnal. A résztvevők elsősorban biogazdálkodással foglalkoznak, vagy a különböző projekteken keresztül, vagy szaktanácsadók ebben a témában.  A beszélgetések során arra jutottunk, hogy ritka a biogazdálkodásra szakosodott szaktanácsadói hálózat az általunk képviselt országokban, annak ellenére, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a téma egész Európában.

Az első napon két farmot is megtekintettünk, az egyik egy korábbi közösségi ház alapjaira épülő szövetkezet (Casa delle Sementi, Isola Vicentina), míg a másik egy biodinamikus farm volt. A közösségi ház egy furcsa társulási forma volt Olaszországban, ahol családok laktak egy nagyobb épületkomplexumban és állattartással, ill. növénytermesztéssel foglalkoztak.

Itt egy különleges kukorica fajta termesztése volt fókuszban, a Marano kukorica. Ezt a kis szemű, alacsony termésátlagú, vörös színű, jó rezisztenciájú fajtát már csak néhány gazdálkodó termeli, de régiós szinten nagy jelentőséggel bír. A termésátlag 4 tonna körül van hektáronként és évente nagyjából 50-80 tonna lisztet termelnek belőle. A gazdálkodók egy része bio körülmények, másik része hagyományos körülmények között termeszti. A kettőt természetesen külön tárolják, és őrölik. A lisztet főként pollenta készítésére használják, ami hagyományosan, regionális ételnek számít. Mivel hosszú ideig kell főzni, és alapvetően az alsóbb rétegek ételének számított, a népszerűsége mára már megkopott. Ezen a gyakorlaton változtatott a COVID, mivel az embereknek több idejük maradt főzni. A járvány lecsengésével azonban visszaállt a korábbi állapot és a szövetkezetben (nagyjából 13 gazda termeszti ezt a kukoricafajtát a területének egy kisebb részén) azon dolgoznak, hogy előre feldolgozva árusítsák a terméket, növelve a hozzáadott értékét és könnyebb értékesíthetőséget.

A Marano kukorica (forrás: Gór Arnold)

A gazdálkodó ezt a telepet megosztva használja egy kertészettel, amely vegyszermentes zöldségeket és gyümölcsöket termeszt, értelmi fogyatékos dolgozók segítségével. Ahhoz, hogy állandóan megfelelő mennyiségű- és választékú áru álljon rendelkezésre megállapodott egy kereskedővel, aki egyéb bio termékeket értékesít részére, így színesítve a kínálatot. Ez egy korábban létrejött kezdeményezés, amelyből egy EIP-AGRI operatív csoport jött létre, ami idővel regionális vetőmag génbank és egy ételközösséggé fejlődött. Az előbbi esetén regionális fajtákkal kísérleteznek kisebb parcellákon, hogy a körülménynek minél megfelelőbb és vegyszermentesen is termeszthető fajtákat hozzanak létre. Az utóbbi esetén további cél a feldolgozás a pékek és cukrászdák bevonásával. Ezen célok eléréséhez a finanszírozást a helyi egyetem, -tartomány, és az Európai Unió közösen vállalta.

Fotó: Gór Arnold

A másik farmlátogatás a biodinamikus Ca' dell'Agata farmhouse volt, ahol minden az ember és a természet egyensúlyán alapul. Főként fás és bokros társulásokkal alakították ki ezt a területet, a mintegy egy kilométer hosszú, kanyargós tanösvényt, ahol olyan megállókat építettek ki, mint például aroma folyosó, vagy meditációs kör. Sokan járnak ide rekreációs jelleggel és emiatt már szállásadással is foglalkoznak, továbbá egy kis étteremet is üzemeltetnek, ahol kézműves lekvárok, chutney-k, kompótok és gyümölcslevek is kaphatók. Ezt követően az általunk ismert/oktatott módszertan alapján elemeztük a fentebb említett operatív csoportok felépítését, működését, majd megvitattuk a termelők aktuális problémáit, amikre megoldásokat javaslatokat tettünk.

A második napon Udinébe látogattunk el. Az állattartók szervezete évente 1,15 M € forrást kap, egyéb  támogatást, pl. projekteken keresztüli támogatást, nem. Itt két fontos projektet emeltek ki: SISSAR A-t és B projekteket, amelyek a növénytermesztésben és kertészetben segítik a gazdálkodókat. Az elsőben 12 farm adataiból indulnak ki, a szaktanácsadók, mint tudásmegosztók terjesztik a régiós információkat. A jelenlévők arra jutottak, hogy a gazdálkodók már nem olvasnak cikkeket, így inkább rövid hírlevelekben, FB bejegyzésekben és RSS hírfolyamban osztják meg a tudást, és az információt. A tanácsadásra egy másik példa, ami éppen ellenkező az előzővel az, hogy a régiós adatokból és kiállításokból próbálnak szaktanácsokat nyújtani a gazdálkodóknak. A biogazdálkodásra vonatkozó szaktanácsadására is már vannak dedikált szakértőik. Ebben a témakörben különösen fontos a megelőzés, hiszen ezen gazdálkodási forma esetében nem lehet vegyszerrel védekezni pl. a rovarok ellen.

Ezután egy vörös cikória (radikkió) Pitton farmot látogattunk meg, ahol organikus körülmények között termesztik a növényeket, és kiemelt hangsúlyt fektettek a regionális fajták termesztésére. Ez a farm is része a korábban említett 12 tagú közösségnek, ami szaktanácsadással is segíti a gazdákat. Ők 40 kilométeres körön belül értékesítik a termékeiket, főként családoknak ún. „food boxos” megoldásban (szezonális zöldségek, gyümölcsök. A Pitton farm vetőmagtermesztéssel is foglalkozik, több káposztafélét is termesztenek. Kiegészítő tevékenységet is folytatnak, nagyvállalatoknak segítenek szántóföldi kísérletekben, oly módon, hogy mely fajok alkalmasak a biogazdálkodásra. Itt is szóba került a közösség formáló ereje, hiszen hasonló beállítottságú gazdálkodók egymástól vásárolnak magot, és  osztják meg egymás között a termesztési tapasztalatokat a regionális fajtákról.

Bizonyára szociális és történelmi alapokon is nyugszik ez a fajta megközelítés, de lehet, hogy egy önálló trend első úttörőivel találkozhattam. Sok helyi gazdálkodó vállalja, hogy földterületének kis részén helyi elfeledett fajokat termeszt bio körülmények között. Ez a gondolkodásmód egy közösségi mozgalom is egyben, és lehet EU-s forrásokat is igénybe venni rá, ami még vonzóbbá teszi a projektben résztvevőknek. Számomra érdekes volt a vetőmag szelekció, amit minden évben egy esemény kulturális keretében végeznek (ilyen a fentebb említett Marano kukorica is). Összegyűlnek a gazdálkodók és szó szerint szemrevételezik a magokat és kiválogatják a legszebbeket. Ennek a közösségnek egyre fontosabb a klímaváltozás, és azon belül is a hőstressznek való ellenállás, hiszen nem mindegy, hogy egy 400 €/kg-os hagyományos kukoricából 2, vagy 5 tonnát tudnak előállítani (lsd. a fentebbi képen a hőstresszes Marano kukoricát). Tavaly azonban szinte semmi sem maradt a terményből, sokan veszteséget termeltek, de ez sajnos itthon is így volt, bár a ’Csizmát’ még sokkal rosszabbul érintette.

A cross-visit résztvevői és a vendéglátó gazdálkodó, fotó: Gór Arnold

A gazdálkodók között volt egy fiatalember (a kép közepén), aki étkezési problémái miatt kezdett el foglalkozni a hagyományostól eltérő növényekkel és technológiákkal, bár nem volt a családjának gazdálkodói múltja, és ő maga sem rendelkezett mezőgazdasági képzettséggel, főleg nem a biogazdálkodásban. Mára azonban elérte azt, hogy az idősebb generációtól átvéve ő maga szervezi, gondozza a közösségi mozgalmat. Elmondása szerint nem a pénz motiválja, bár be kell vallanom, hogy a projekt elindításakor a pénzügyi tervezés kevéssé volt kidolgozva. Véleményem szerint az elszántság és a hivatástudat a legfőbb mozgatórugója a közösségépítésnek és a sikernek, a pénzügyi tervezés apró hiányosságai menet közben is orvosolható. Ezt a szemléletet érdemes lenne Magyarországon is fejleszteni.”

Jakab Ágnes (NAK) és Gór Arnold (szaktanácsadó)