A szaporítóanyag-gazdálkodási stratégiát a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete (ERTI) és az osztrák Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont (Bundesforschungszentrum für Wald - BFW) dolgozta ki az osztrák-magyar határtérség erdei stabilitásának fenntartását célzó REIN-Forest projekt keretében.
A stratégia a bükk és a kocsánytalan tölgy fafajokra vonatkozóan összefoglalja az erdészeti szaporítóanyag termelésével, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos szabályozást, prognózis keretében értékeli ezen faállományok jövőbeli helyzetét, valamint ajánlásokat nyújt az erdészeti szaporítóanyag gazdálkodással és kereskedelemmel kapcsolatban.
A projekt az INTERREG V-A Ausztria-Magyarország Program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával valósult meg. Hátterében napjaink egyik legnagyobb kihívása, problémaköre, a klímaváltozás, illetve annak következményeihez való alkalmazkodás áll. Még a legoptimistább CO2 kibocsátási forgatókönyv mellett is 2 Celsius-fok körüli felmelegedés várható az évszázad végére, ami jelentős hatással lesz erdeinkre: az erdők fafajösszetétele, s ezzel biodiverzitása is számos régióban átalakulhat. Az éghajlatváltozás következményeit egyes fafajok képesek lehetnek tolerálni alkalmazkodottságuk függvényében vagy gyors migráció révén, míg mások eltűnhetnek egyes régiókból, és egyéb, akár nemkívánatos invazív fajok válthatják fel őket.
A változások azonban olyan gyorsak, hogy az erdei ökoszisztéma meghatározó részét adó fafajok, populációk nem feltétlenül tudják természetes úton „lekövetni” őket, viszont a tervezett, tudatos emberi beavatkozás segítséget nyújthat erdeink alkalmazkodásához. Ez a tudatos emberi beavatkozás lehet az ún. „assisted migration” (talán támogatott migrációnak fordíthatnánk, de a hazai szaknyelvbe még nem lett megfelelően átültetve), amely nem más, mint egy adott, jelentősebb változás alatt álló termőhelyre olyan fajok vagy populációk ember általi áttelepítése, melyek hasonló klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodott génállománnyal rendelkeznek. E támogatott migráció történhet az adott faj természetes elterjedési területén belülre vagy akár azon túlra is.
A projektben meghatározott tevékenység célja ezen „assisted migration” rendszerek kialakításának támogatása a határtérségi erdők stabilitásának növelése érdekében.
A szakértők külön fejezetben áttekintették és értékelték az osztrák és magyar vonatkozó jogszabályokat, eljárásrendeket. Ezek alapján mindkét ország szaporítóanyag termelésre és forgalmazásra, valamint a hatósági eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályozása megfelel az 1999/105/EC tanácsi irányelv és az OECD Forest Seed and Plant Scheme által meghatározott kereteknek és minimum követelményeknek. Ezek ellenőrzési rendszere szintén mindkét országban megfelel az EU-s irányelvnek, a hivatalos szervek közötti kommunikációs csatornák jól meghatározottak. Földrajzi korlátozásokat nem, viszont egyes fajok esetében kategóriaalapú korlátozásokat Magyarországon és Ausztriában is egyaránt alkalmaznak (pl.: hazánkban az erdeifenyő és a fehér akác esetében, ahol is a származásazonosított kategóriába tartozó forrásból származó anyag erdészeti célokra nem használható fel, valamint a nyár és a fűz fajtajellegű anyag esetében, ahol erdőterületen csak vizsgált kategóriájú anyag helyezhető ki). Megállapítható viszont, hogy a szaporítóanyag erdősítésben való felhasználása nem dokumentált kellően (ugyan nyomon követése jól meghatározott az alapanyag származási bizonylat/bizonyítvány révén).
A tanulmányban önálló fejezetet szenteltek a bükk és a kocsánytalan tölgy sérülékenységének és az állományok jövőbeli helyzetének vizsgálatára. Az elemzés alapján prognosztizálható, hogy az alacsonyan fekvő termőhelyeken a bükkállományok a század végére sebezhetővé válnak, míg a magasabb részeken megtartják dominanciájukat. A kocsánytalan tölgy ugyan általában véve a sík- és dombvidéki állományokban szintén nagyobb sebezhetőséget mutat, azonban Ausztria szubalpin és alpin – tehát magasabban fekvő – zónájában élőhelyének bővülése következhet be, éppen a bükk rovására.
A legtöbb európai országban léteznek különböző irányelvek egy adott területen vagy földrajzi régióban az erdősítések során felhasználható fajokra vagy akár származásokra is. Ezek azonban többnyire a jelenlegi vagy múltbeli éghajlati viszonyokon alapulnak, ezért csak kellő óvatossággal használhatók azon szaporítóanyag-források kiválasztásához, amelyek megfelelő növényanyagot szolgáltatnak stabil, ellenállóképes állományok kialakításához a maitól jelentősen eltérő éghajlati viszonyok között is. Erre is tekintettel a vizsgálatok, elemzések, tapasztalatok alapján különböző ajánlások kerültek megfogalmazásra a tanulmányban az erdészeti szaporítóanyag gazdálkodással és kereskedelemmel kapcsolatban.
„A helyi már nem a legjobb többé”, mert a gyorsuló éghajlatváltozás szétrombolja a helyi környezet és a korábbi helyi alkalmazkodás közti kapcsolatot. Több projekt (köztük az Interreg CE SUSTREE) vizsgálta már eddig is a származási körzetek kontinentális szintű harmonizálásának lehetőségét, illetve próbálta előjelezni, hogy az éghajlatváltozás hogyan fogja befolyásolni az erdőtakaró összetételét, stabilitását. A támogatott, szisztematikus migrációt olyan módszerként azonosították, amely alkalmas lehet a jövőbeli erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképességének fokozására. Ahogy már korábban szó volt róla, ez a lehetőség azért is nagyon fontos, mert a természetes folyamatok – a szelekció, génáramlás, migráció - sajnos nem elég gyorsak.
Ma már szinte tényként kezelhető, hogy az erdei fafajok által hordozott és fenntartott, hatalmas, fajon belüli sokféleség egyedülálló erőforrás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Alapvetően e diverzitásban rejlő potenciálra kell építsünk, mielőtt más – őshonos vagy idegenhonos– fafajt alkalmazunk alternatívaként.
A sérülékenységi elemzés alapján a határrégióban – a fokozattól függően ugyan, de – jelentős változások várhatók a természetes erdők fajösszetételében, legnagyobb mértékben a magyar oldalon és Burgenlandban.
- A súlyosan sérülékeny területeken szinte elkerülhetetlen az „assisted migration”. Itt az erdőgazdálkodónak azokat a fajokat, a fajok azon populációit kell szaporítóanyag-forrásoként felhasználni az erdőfelújításokban, erdőtelepítésekben, amelyek képesek lesznek elviselni az adott terület jövőben várható éghajlati viszonyait.
- Közepesen sérülékeny részeken erősen ajánlott az előalkalmazkodott (tehát a jövőben feltételezett klímát jobban toleráló) szaporítóanyag kiegészítő vagy kizárólagos használata.
- Nem sérülékeny helyeken esetenként felhasználható előalkalmazkodott forrásból származott szaporítóanyag állománykiegészítésként pótlásokban, természetes felújításban.
Ma már léteznek különböző, adott termőhelyre a megfelelő faj, illetve ökotípus kiválasztását segítő döntéstámogató programok. Egy ilyen fejlesztés a SUSSELECT, amely kontinentális fókusza miatt képes összefüggő ajánlásokat tenni a program teljes területére.
A projekt eredményei alátámasztják egy szilárd tudásbázis létrehozásának szükségességét a támogatott migrációban rejlő potenciálról, alkalmazhatóságáról és következményeiről. Ehhez kapcsolódóan megfogalmazásra került három javaslat:
- Az erdősítésekben felhasznált szaporítóanyag források nyilvántartása, illetve információ megőrzése a fatermési és egészségügyi adatok értékelésekhez.
- Az „assisted migration” alkalmazásával létrehozott faállományok folyamatos monitoringja, a gyűjtött adatok értékelése, azok elméleti és gyakorlati visszacsatolása a döntéshozók, gazdálkodók irányába.
- Az „assisted migration” rendszerhez is alapot adó, klímaadaptációs vizsgálatok célját szolgáló származási kísérletek létesítése.
A teljes tanulmány, amely hasznos segítség lehet az erdőgazdálkodóknak, innen érhető el.
(NAK/ Dósa Ildikó)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön