Környezetgazdálkodás

Korábbi ismertetőinkben a talajvizsgálati eredmények közül a KA (Arany-féle kötöttségi szám), a kémhatás (pH) és a mésztartalom értékével ismerkedhettünk meg annak okán, hogy az egyes pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodó számára kötelező talajvizsgálat elvégeztetése után kapott laboratóriumi vizsgálati eredményeik adatait a gazdálkodók maguk is értelmezni tudják.

Haladjunk tovább a laborvizsgálati jegyzőkönyv adataiban:

Humusz:

A talaj szerves anyaga, több különböző összetételű és fizikai tulajdonságú szerves anyag keveréke. Sajnos egyre fogy a jelenlegi gazdálkodási technológiák mellett pl. szalma, szármaradványok elszállítása, istállótrágyázás hiánya, talajfedés elégtelensége stb. A talajban lévő humusz szerepe sokrétű, melyek dominánsan az alábbiak:

• a talajszerkezet kialakítása: a humusz, mint ragasztóanyag segít összekapcsolni a talajban az elemi szemcséket és a vázrészeket, így aktívan részt vesz a talaj szerkezetének (morzsás, szemcsés) kialakításában. A szerkezetesség pedig kihat a talaj vízháztartására, a lebomlási folyamatokra stb.
• tápanyagforrás: a humusz elsősorban N-forrásként jelentős. A talajok N-készletének mintegy 96–97%-a szerves anyagokban található. A növények számára felvehető ásványi-N-formák (az NH+4- és a NO–3-ionok). Tulajdonképpen egy nitrogén tőkét, raktárt jelent, amiből a talajban lévő mikroszervezetek hatására a növények számára felvehető formában lévő nitrogén szabadul fel. A képződött nitrogén mennyiségét a talaj hőmérséklete, nedvesség tartalma, és levegőzöttsége igen erőteljesen befolyásolja.
• tápanyagmegőrző: a humusznak kiemelkedő jelentősége van a tápanyagok megőrzésében és felvehetőségének szabályozásában is. Megkötő képességük folytán a huminsavak képesek megkötni a különböző tápanyagokat, döntő szerepük van a Ca, a P, a Mg, a S, a Cu, a Zn, a Mn stb. megőrzésében.
• vízgazdálkodás szabályozása: a humuszanyagok vízfelvétele többszörösen meghaladja az agyagásványok vízmegkötését. Ezért a humusztartalom a talaj víztartó képességét nemcsak közvetve (a szerkezetkialakító szerepe révén), hanem közvetlenül is nagymértékben befolyásolja.
• hőgazdálkodás befolyásolása: a humuszban gazdagabb felső rétegek (humuszos szintek) sötétebb színűek, a Nap sugarait jobban elnyelik, ezáltal elősegítik a talaj felmelegedését.
• sav/bázis pufferoló hatás: a humuszsavak nagyhatású pufferanyagok, bizonyos határig képesek a talajba került és a talajban képződő savak/bázisok hatását közömbösíteni, s a gyors pH-változásokat megakadályozni.

Fentieken túl a toxikus nehézfémek (Pb, Cd, Hg) megkötésével a talaj ásványi részéhez kapcsolódó humusz a környezeti ártalmakat is jelentősen mérsékli. A talajok toxikus elemekkel szembeni viselkedése tehát szorosan összefügg a humuszanyagok mennyiségével és minőségével.

Láthatjuk, hogy a humusz valóban a „termőföld lelke”, így minden gondos gazdának törekednie kéne arra, hogy a földje talajában lévő humuszanyagokat óvja az eróziós hatásoktól, illetve a képződéshez szükséges szervesanyagot visszaforgassa és biztosítsa az átalakulási folyamatokhoz elengedhetetlenül szükséges élőlények számára a megfelelő életfeltételeket.

A hazai talajvizsgálati gyakorlatban az úgynevezett Tyurin-féle humusz meghatározás terjedt el, ami egy kénsavas dikálium-dikromátos oxidációs eljárás. A humusztartalmat a tápanyag-utánpótlási szaktanácsadás során a kijuttatandó nitrogén adagok megállapítására használjuk. A számításnál figyelembe kell venni a termőhelyi kategóriát, valamint a talaj fizikai-féleségét és ennek alapján lehet eldönteni, hogy egy adott terület milyen nitrogén szolgáltató képességgel rendelkezik.

Tekintve, hogy nitrátérzékeny területekre – az ST-AKG-ban is - az általános iránymutatást és kötelezést a tápanyaggazdálkodási tervek készítéséhez a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet határozza meg, így onnan származik az alábbi táblázat is, mely tartalmazza az irányszámokat a szántóföldi termőhelyek nitrogénellátottságának meghatározásához.

A különböző szaktanácsadó rendszerek más-más elérendő nitrogén mennyiséget tartanak kívánatosnak, és annyi nitrogén műtrágyát javasolnak kiadni, hogy a talaj természetes és a műtrágyával kiadott ásványi nitrogéntartalma elérje az előre megadott értéket.

Érdemes lenne, úgynevezett nitrogén profilt is megállapítani a gazdaság egy-egy jellemző táblájára, ahol 0-120 cm kerül meghatározásra a nitrát tartalom. Ha a nitrát tartalom maximuma a mélyebb rétegekben van, ez azt jelzi, hogy túlzott volt nitrogén felhasználás és a nitrogén kimosódott. Ez gazdasági és környezeti kárt is jelent, amit meg kell előzni! Érdemes tájékozódni a legújabb fajták és hibridek nitrogén igényéről, ami sok esetben lényegesen kevesebb, mint 20-30 évvel ezelőtt. Nem szabad elfeledkezni azokról az új lehetőségekről sem, melyekkel sokkal hatékonyabban tudjuk pótolni a nitrogént, mint korábban.

Forrás: MTA-TAKI

Fontos hangsúlyozni, hogy a humusz nem egy "virágföld jellegű", azonnal elérhető anyag. Nem vásárolható meg boltban, és nem pótolható egyik napról a másikra műtrágyával. A humuszképződés egy hosszú, évtizedes biológiai-ökológiai folyamat eredménye, amelyhez folyamatos szervesanyag-visszaforgatásra, élő talajéletre, kedvező nedvesség- és levegőviszonyokra, valamint megfelelő talajművelési gyakorlatra van szükség.

A gondos gazda tehát nemcsak a jelen terméseredményeire gondol, hanem a talaj jövőbeli termőképességére is – ennek egyik legfontosabb záloga pedig éppen a humusz. Ha nem vigyázunk rá, könnyen elveszíthetjük – viszont, ha okosan és felelősen gazdálkodunk, hosszú távon hálálja meg a törődést.

Kapcsolódó videóinkat az alábbi linken tekintheti meg:

https://www.youtube.com/watch?v=YYvhLzKzBxY&t=19s

https://www.nak.hu/szakmai-videok/ultessuk-gyakorlatba-a-fenntarthatosagot

A témában megjelent korábbi cikkeink:

• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek I.
• Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek II.

NAK KAP-hálózat ZTE / Sztahura Erzsébet