A hazai szabályozás szerint az öntözési vízigények elsősorban felszíni vizekből elégíthetőek ki, ennek hiányában engedélyezhető csak felszín alatti vízhasznosítás.
A hazai vízkészleteinknek három forrása van: a csapadék, a felszín alatti vízkontingensek és a határokon beérkező felszíni vizek. Hazánk kontinentális éghajlata a mediterrán felé tolódik, mely azt jelenti, hogy a lehullott csapadék mennyisége mára nem fedezi biztonsággal a növények vízigényét.
Hazánk termőterületeinek 2 százalékán van jelenleg kiépítve vízpótló öntözés, ezért a növénytermesztésnek mihamarabb fel kell készülnie a csapadékmennyiségétől és annak eloszlásától való függés feloldására. A földtani tömbben tárolt, felszín alatti vízkontingensek megoldást nyújthatnak, azonban ebből csak korlátozottan lehet öntözni, hiszen fennállhat az a veszély, hogy felhasználás mértéke meghaladja a felszín alatt történő utánpótlás mértékét. Magyarország egyedülálló fekvése a Kárpát-medencében azonban jelenleg még lehetővé teszi az átfolyó vizek nagyobb arányú rendelkezésre állását, így azok megtartását és hasznosítását. A határokon beérkező felszíni vizeink azok, melyek dinamikusan, a felhasználást meghaladó ütemben megújuló vízkészletek (egyelőre). A megoldást ezért állami szinten a hazánkban történő, gazdálkodói szinten pedig a termőterületen történő visszatartás jelentheti. Ez utóbbi a talaj víztartó-képességének növelésében a helyi víztározók építésében valósulhat meg.
A hazai szabályozás szerint az öntözési vízigények elsősorban felszíni vizekből elégíthetőek ki, ennek hiányában engedélyezhető csak felszín alatti vízhasznosítás, ennek részleteiről, azaz öntözésre alkalmas vízkészleteiről készítettünk egy útmutató, amely itt elérhető.
NAK/Tasnádi Gabriella
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön