Fel kell készülnünk a vadak károsítására. Az ősz beálltával az ültetvényekből, kertekből pótolják a hiányzó takarmányt. Mindeközben taposnak, túrnak és rágnak.
Télvíz idején a nyúl, de erdők közelében a szarvas és az őz is lerághatják a fák zsenge kérgét, rügyeit (1. kép). A csemeték törzsének körbe rágása a fa pusztulását okozhatja. Pockok és egerek költözhetnek a törzsvédő takarás alá, amik szintén lerághatják a kérget. Talán a kerítés a legbiztosabb megoldás. A szarvas kártétele ellen 220-250 cm magas kerítés ajánlott, őz esetében minimum 150 cm a kívánatos magasság. Nyulak ellen 5-8 cm lyukbőségű hálóval is ki kell egészíteni a kerítést. Vaddisznó ellen a kerítésfonatot alul legalább 10 cm-re a földbe kell süllyeszteni. A nyugalmi időszakban kijuttatott kellemetlen szagú, ízű készítmények is elriaszthatják a vadakat. III. kategóriás készítmények többek között a káliszappan, a kvarchomok, a birkafaggyú, a vörös acsafű kivonat, a vidrafű kivonat, a fakátrány és az n-vajsav hatóanyagokból készülnek. Állítólag a kénes lemosásban részesített fakérget sem kedvelik. A hosszabb tartamhatás miatt tapadásfokozó segédanyagot is érdemes a permetléhez adagolni. A napsugarak elbonthatják, az eső lemoshatja a vadriasztókat.
1. Kép: Vadkár almafán
Érdemes leszedni a rózsáról a csillagpenészes (diplokarponos) leveleket és a már lehullottakat is célszerű összegyűjteni. Hűvös, nedves tavaszon a rózsán maradt vagy a lehullott levelekről fertőzheti meg a gomba újra a növényt, akár teljes lombhullást is okozva (2. kép). Száraz, meleg időjárásban leáll a terjedése, ebben hasonlít az őszibarack tafrinás betegségére.
2. kép: Rózsa diplokarponos levélfoltossága
Az idén, a minimális hajnali párával társuló nyári forróságban megsokasodtak az atkák. A takácsatkák a szövedékükkel akár a teljes növényt is beboríthatták. Az ellenük való védekezésről korábbi felhívásunkból tájékozódhatnak. Ahol a leandert is károsították, ott máris el kell kezdeni és teleltetésig ismételni kell az atkák elleni permetezést. A leander viaszos levelű, ezért használjanak tapadószert is. Gyökereken át felszívódó atkaölő szer nem áll rendelkezésre, csak az ismételten elvégzett permetezésekkel védekezhetünk. A levéltetveket és a pajzstetveket viszont hatásosan gyéríthetik az acetamiprid hataóanyagú rovarölővel végzett beöntözéssel (3. kép). Csak a pajzstetűtől, a levéltetűtől, az atkától és a gombabetegségektől mentes növényeket szabad teleltetni. A tárolóhelyiségben tovább szaporodhatnak, sőt terjedhetnek is a felsorolt károsítók. A permetléhez előírt töménységgel öntözzenek. Csak a szabadba, erkélyre kivitt növényeknél alkalmazzák, így megakadályozhatják a rovarölő kipárolgását. Tegyenek a cserepek alá tálat, és tartsák távol a szomjas háziállatokat, mert beleihatnak a csurgalékba. Valószínűleg ezt a kezelést is ismételni kell!
3. Kép: Leander pajzstetű
A fa alatt feketedő diószemekben még mindig megtalálhatjuk a nyugati dióburokfúró légy lárváit. Érdemes összeszedni a károsított termést, mert a lárvák a talajba furakodnak, ott bebábozódnak és áttelelnek. Jövő nyáron újra kárt okozhatnak. Sok esetben már a dióbél is elbarnult, mert a légy rágása utat nyitott a baktériumoknak és ezek szivárogtak be a csontos héj alá.
Gyakorlatilag befejeződött a gyümölcsmolyok, a vadgesztenye aknázójának és a selyemfényű puszpángmolynak a rajzása. Október 14-én leszereljük az országos előrejelző hálózat csapdáit. Köszönjük az előrejelző kollégák az önzetlen munkáját.
NMNK / Zsigó György