A dió, mint gyümölcstermő növény a leghosszabb életű állókultúráink közé tartozik. Ugyan viszonylag későn fordul termőre - még az oltványok esetében is az első 5-6 év nem termő év - viszont cserébe 30-40 évig is termést szüretelhetünk. Becsüljük meg, mert nagyon – nagyon kevés ilyen növény van!
Minden nagyobb kertben helye lenne, különösen manapság. Mert a megváltozott éghajlatunk szempontjából, átgondolt helyre telepítve, mint jelentős árnyékot adó növény, elviselhetővé teszi a nyári forróságban a kertben való tevékenykedést és még gyümölcsöt is terem. Miután későn virágzik, így a kora és késő tavaszi fagyos időszakok is elvétve károsítják, tehát nagy biztonsággal telepíthető gyümölcsfajunk.
Azonban ne felejtsük el, hogy a diótermesztésünk döntő részét mindig a szórványban és házikertben megtermett dió biztosította. Amennyiben a dióburok-fúrólégy ellen sikerül a házikertben is használható megoldást találni, akkor ez továbbra is így maradhat, illetve akár nagyobb mértékben is emelheti a diótermesztésünket.
Európai viszonylatban is korszerű, magyar nemesítésű, hazai klímára adaptált fajtákkal rendelkezünk, melyek már oldalrügyön is teremnek, ami a magas hozamoknak alapfeltétele. Rendkívül fontos az öntözés általánossá tétele, mert a dió nagyon vízigényes, melyet sokan ma is figyelmen kívül hagynak. Ugyanis a termés és a csonthéj kifejlődéséhez és a hatalmas korona fenntartásához nagy mennyiségű vizet igényel, különösen a nyári időszakban, amikor több héten át sivatagi aszályos, csapadék mentes időszak jellemző. Ezt igazolja az is, hogy nem véletlenül alakult ki a dió természetes előfordulási helye a folyók árterületein.
A dió a legnagyobb mennyiségben termesztett héjas gyümölcsfajunk, melynek gépesített termesztése az ültetvény fenntartásától a betakarításon és az áruvá készítésig teljes egészében kidolgozott technológia.
Hiszünk benne, hogy a jó gyakorlatok bemutatása a legfontosabb a gazdatársadalom számára, annak érdekében, hogy egy kultúra eredményes termesztését látva, segítségül és ösztönzőként hasson az adott faj korszerű termesztésének felfutásához. Lehetőséget teremtve ezáltal az egységes minőségű és nagyobb volumenű árualap biztosításához.
Ennek érdekében rendezte meg a Kamara a Dió szakmai napot Vereben, szeptember utolsó napjaiban. A verebi Közösségi Házban megtartott eseményen két szakmai előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az első előadást Kőszegi Vilmos tartotta, aki bepillantást engedett a saját diótermesztésükbe, melyben 2003- ban kezdték az üzemi diótermesztést, rögtön 15 ha felülettel Alsószentiváni 117- es és Milotai 10 -es fajtákkal. Az évek folyamán szakaszosan telepítettek, míg 2025-re elérték a 27,5 ha diótermő felületet. Intenzívebb diótermesztést folytatnak, legalább 250 fa /ha állománnyal. Az öntözésre kiemelt hangsúlyt fektetnek, mely az elvárható hozamoknak és a jó méretnek ma már alapfeltétele. Sajnos a hazai dióültetvények nagy része alacsony hatékonyságú és jellemzően támogatásvadász célból létesültek. Folyamatosan bevezetésre kerülnek a precíziós technológiák, melyek a hatékony és adatalapú gazdálkodás érdekét szolgálják. Az üzemben a telepítéseknél már önjáró robotot alkalmaznak, ami GPS vezérelt koordináták alapján dolgozik. A telepített elektromos vadriasztó kerítését és az oltványok ültető helyeinek kifúrását is ezzel ez eszközzel végzik méretpontosan. A jövőben a korona alatti művelést, kaszálást is ezzel a robottal kívánják végezni. Továbbá tervezik olyan, jövőbe mutató precíziós technológiák bevezetését és fejlesztését, mint napelemek használata a szivattyúk üzemeltetéséhez, GPS, talaj- és környezeti szenzorok, növényi szenzorok, csepegtető öntözés automatizált vezérlése, távvezérlés, továbbá az adatgyűjtés és az azokon alapuló döntéstámogatás elősegítése.
A záró előadás a dió növényvédelméről és a dió injektálásáról szólt, Dr. Gutermuth Ádám kiváló, gyakorlatban is bizonyított szakértő előadásában. Előadónk – sajnos a napjainkban már egyre ritkábban előforduló - valódi szakértőként mutatta be a dió legfontosabb betegségeit, amelyek ellen védekezés szükséges, majd részletesen beszélt a vadgesztenyénél már bevált injektálásról, mely a dió esetében is eredményesen alkalmazható. A törzsinjektálás egy alternatív növényvédelmi technológia. A dió esetében is a vizsgálat legfontosabb céljai között szerepelt az alkalmas hatóanyag megtalálása, a kivitelezés módszere, a megfelelő dózis és a növényvédő szer-maradék vizsgálata. A törzsinjektálás hosszan tartó hatást biztosít, akár több éven keresztül. Megfelelő hatóanyag kiválasztása a növény teljes felületén kifejti a hatását és körültekintő alkalmazásával csökkenthető a környezet növényvédőszer terhelése is. Alkalmazása szinte észrevétlen, nem kell napszakhoz kötni, nem zajos, mint a nagy teljesítményű permetező gépek. Közterületen, szórványgyümölcsösben, házikertben sem jelent gondot az emberek és állatok jelenléte. Időjárástól nagyban független a kezelés kivitelezése, nem mossa le az eső, nem párolog el idő előtt, nem perzseli meg a leveleket. Hatóanyagok, amik szóba jöhetnek: acetamiprid, flupiradifuron, abamektin, abamektin- benzoát, és spirotetramát különböző dózisai. A levelek hatóanyag tartalma rendkívül alacsony, csak nanogrammban mérhető értékeket adtak. Mellékhatásként az almamoly és a dió szemölcsös gubacsatka ellen is védelmet ad.
A vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a törzsinjektálás három hatóanyag esetében hatásos volt, ezek az acetamiprid, abamektin és az emamektin-benzoát. A tojásrakás megtörténik, nincs repellencia, a lárvák táplálkozni kezdenek, majd azt követően elpusztulnak. Pozitív korreláció van az injektált hatóanyag mennyiség, a lárvicid hatás és a hatóanyag-tartalom között. A dióbél hatóanyag tartalma abamektin esetében 0,02 mg/kg, emamektin-benzoát hataóanyag esetében pedig 0,01 mg/kg.
Az optimális időzítés májusban lombfakadás után, de legkésőbb 2 héttel a rajzás előtt esedékes. A dózis kiszámítása a lombkorona térfogatra számítva pontosabb, abamektin használatakor 4,5-6 mg/m3, emamektin-benzoát hatóanyagnál pedig 9-14 mg/m3 -rel lehet számolni.
Az előadások végén számos kérdés került megválaszolásra, többek között az is - ez jó hír a dióval rendelkező házikert tulajdonosoknak is - hogy nem kell a dióterméstől elköszönni, mert az injektálással megmenthető a dió az aktuálisan legnagyobb kártevőjétől, a nyugati dióburok-fúrólégy ellen.
A nap második része az ültetvények látogatásával telt, ahol a dió éppen esedékes üzemi betakarításának technológiáját tekinthettük meg, igazán ideális időjárási viszonyok mellett.
Dió rázógép ültetvényben (fotó: NAK/Komma László)
Ezt követően az üzemlátogatás következett Lovasberényben, ahol a dió feldolgozása, héjas és bél dióként történő áruvá készítése került bemutatásra.
Dió feldolgozása, áruvá készítése üzemben (fotó: NAK/Komma László)
Az előadóknak, az ültetvények és a feldolgozó üzem tulajdonosainak ezúton is még egyszer köszönjük, hogy szaktudásukkal és a helyszínek bemutatásával lehetőséget nyújtottak az eredményes hazai diótermesztés megismeréséhez.
Reméljük, fenti beszámolónkban – ha nem is a teljesség igényével – de sikerült hasznos információkkal szolgálni és felkelteni az érdeklődést szakmai rendezvényeink iránt. Bíztatunk minden gazdálkodót, hogy látogassák a szakmai rendezvényeket, mert a helyszínen hallottakat és látottakat semmi sem tudja igazán pótolni.
NAK / Komma László
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön