Vízgazdálkodás

A Víz Keretirányelv (VKI) a felszíni és felszín alatti vizek védelme mellett a védett területek maghatárázását is magába foglalja. „A VKI szempontjából védettnek számít minden olyan terület, illetve felszín alatti tér, melyet a felszíni és/vagy a felszín alatti vizek védelme érdekében, vagy közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából valamely jogszabály erre kijelöl, azaz

• az ivóvízkivételek védőidomai, illetve védőterületei,
• a tápanyag- és nitrát-érzékeny területek,
• a természetes fürdőhelyek,
• a természeti értékei miatt védett területek és
• a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek.”

A VKI szerint a napi 10 m³ ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő vagy erre a célra távlatilag kijelölt) vízkivétel környezetét védelemben kell részesíteni., legyen szó felszíni vagy felszín alatti vízhasznosításról.

A felszíni vízkivételi művek természetes vagy mesterségesen felduzzasztott tavakból, felszíni vízfolyásokból nyerik vizüket, ezek így alapvetően sérülékenyek. Magyarországon azonban az ivóvíz célú vízkivételek közel 95 %-a származik felszín alatti vízbázisból. Ebben az esetben vízbázisnak azt a felszín alatti térrészt nevezzük, ahonnan a termelőkút az utánpótlódását kapja. A felszín alatti ivóvízbázisok védelmét rendelet szabályozza, amely az üzemelő, a tartalék és a távlati vízbázisokra egyaránt vonatkozik. A jelenlegi nyilvántartás közel 2 000 közcélú, és közel 100 távlati ivóvízbázist számlál. Ezen vízbázisok hatásterülete jelenti a kockázatosnak minősített területeket. A vízadó szerint négyféle vízbázist különböztet meg a jogszabály.

1. Karsztvízbázis: olyan vízbázis, melyben az igénybe vett, vagy arra előirányzott vízkészlet a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) pórusaiban, hasadékaiban, üregeiben helyezkedik el; lehet nyílt tükrű, amely a meteorológiai viszonyok közvetlen hatása alatt áll, vagy fedett.
2. Parti szűrésű vízbázis: felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízbázis, melyben a vízkivételi művek által termelt víz utánpótlódása 50 %-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik. A meder és a termelő kút közötti úton a felszíni víz fizikai, kémiai és biológiai „szűréséről” és tisztításáról a természet gondoskodik úgynevezett „ökoszisztéma szolgáltatást” nyújtva.
3. Rétegvízbázis: olyan vízbázis, melynek megcsapolt képződményei az első vízzáró, vagy féligáteresztő réteg alatti, vagy 30-50 méternél mélyebben települt törmelékes vízadó kőzetek.
4. Talajvízbázis: olyan vízbázis, melyben az igénybe vett, vagy arra előirányzott vízkészlet a törmelékes felszín közeli képződmények telített zónájában helyezkedik el, vagy az első vízzáró vagy féligáteresztő réteg mélységéig, vagy nem mélyebben, mint 30-50 m.

További részletek megtalálhatóak az Országos Vízügyi Főigazgatóság által elkészített MAGYARORSZÁG VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVE – 2021 c. tervdokumentációban, mely a következő linken érhető el:

 https://vizeink.hu/vizgyujto-gazdalkodasi-terv-2019-2021/vgt3-elfogadott/

A „kúttörvény”, azaz a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása maga után vonja, hogy mindenki számára elérhető legyen a vízkészletvédelmi országtérkép. A vízkészletvédelmi országtérkép

• határozza meg a vízbázisvédelmi szempontból kockázatos és kockázatmentes területeket,
• amelyet Hivatalos Értesítőben 2023. augusztus 31-ig kell közzétenni,
• elektronikus felületén a kockázatos és kockázatmentes területeket a település elnevezése, az ingatlan címe és a helyrajzi száma szerinti bontásban kell megjeleníteni, valamint e szempontok alapján biztosítani kell az ingatlanok elektronikus felületen történő keresési lehetőségét.

Az információk tájékoztató jellegűek, a mindenkor hatályos jogszabálynak megfelelően kell eljárni. 

Vonatkozó jogszabályok

• a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
• a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet

NAK / Tasnádi Gabriella