Vízgazdálkodás

Sokat halljuk a Bennünket körülvevő világban, hogy a klímaváltozás milyen hatással van az életünkre, gazdálkodásunkra és környezetünkre.

Az elmúlt 30 évhez képest az utóbbi 10 év összes belépő középvízhozama jelentősen elmarad az átlagtól. Megváltoztak az éghajlati jellemzők, megnövekedett az aszályos időszakok hosszúsága és intenzitása. Az elmúlt 6 évben hazánkban aszály jellemzi a tavaszt, köztük a 2022-ben mindenki által megtapasztalt évszázados, egész éves aszállyal. Előtte az Alföldön a mi életünkben teljesen ismeretlen volt, hogy szinte minden tavaszi vetésű növény megsemmisült. Az egy évben lehulló csapadék mennyisége nagyságrendileg nem változott meg, azonban eloszlása kiszámíthatatlanabb lett és már a télen lehullott hó jótékony, lassú olvadásából eredő vízutánpótlásra sem számíthatunk.

A majd 200 éve kitűzött ideáknak, melyek arról szóltak, hogy a termőhelyek nyerése érdekében a korábban jelentős vízborítottsággal rendelkező Kárpát-medencében komoly folyamszabályozási munkálatok kezdődtek, szemmel látható eredményei vannak. Az űrfelvételek tanúsága szerint is látható módon egyre nagyobb vízhiányos területek vannak a Kárpát-medencében.  

Úgy gondolom, rá kell ébrednünk, hogy változtatnunk kell vízgazdálkodási szokásainkon, hogy hatékonyabban vegyük fel a küzdelmet az éghajlatváltozás kihívásaival.

Általánosságban, a probléma megoldásaként és a hazai vízgazdálkodás fejlesztésének említésekor mindenki az öntözésről beszél, ami nagyon fontos, bár ma a mezőgazdasági területeink csupán mintegy 2%-át öntözzük. Ilyenkor adódik a kérdés, hogy mi történik a maradék 98%-kal?

Pedig tudjuk, hogy az egyik legnagyobb és leggazdaságosabb víztározó közegünk, a talajaink lehetnének. Egy évben mintegy 55 km³ csapadék hullik le hazánkban, ebből a talaj felső 1 méteres rétege 45 km³ víz befogadására és 25-30 km³ víz raktározására lenne képes, amennyiben valóban okszerű talajművelést végeznénk. Ebből is látszik, hogy mi, gazdák jelentős mértékben tudnánk tenni a talaj vízmegtartó képességének javításáért.

Az említett folyószabályozások eredményeként Magyarországon a 19-20. században jelentős csatornahálózat került kialakításra. Ezek a megszokott gyakorlatok alapján rendszerint üresen állnak, és leginkább belvízelvezetési feladatok látnak el. Be kell látnunk azonban, hogy a belvíz már évek óta nem jellemző és át kell gondolnunk a csatornák alkalmazásának módját.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a szakértők szerint, az országban lévő 46 ezer fkm csatorna rehabilitációja és vízzel történő feltöltése mintegy 1,2 millió hektár mikroklímáját stabilizálná, jelentősen segítene a talajaink vízkészletének helyreállításában.

Törekednünk kell arra, hogy az országon átfolyó vizeinket megtartsuk és egy „érhálózaton” keresztül kivezessük a tájba, raktározzuk és biztosítsuk, hogy a víz akkor is rendelkezésre álljon mind az élővilág számára, mind számunkra, amikor arra a legnagyobb szükség van.

A változás lehetőségének a megteremtése mindannyiunk felelőssége, ezért is indítottunk minta projektet Hajdú-Bihar vármegyében a vízügyi igazgatósággal közösen, hogy hozzájárulhassunk ahhoz a paradigmaváltáshoz, ami nem veszélyt, hanem lehetőséget lát a víz megtartásában.

Sajnos az Európai Unió - irányelveire hivatkozva - forrásokat az öntözésfejlesztésre szemmel látható módon eddig sem, és ezután sem biztosít amennyiben állami fejlesztésekről van szó! Ebből is adódik, hogy nem öntözésről, hanem ökológiai vízpótlásról kellene beszélnünk. Valójában nem is történik más, csak a víz tájban tartásával az Alföld vízháztartása a helyére billen, vagyis ökológiai vízpótlás megy végbe.

Az alkalmazkodáshoz szükség van a gazdálkodók és a vízügyi szakemberek szemléletmód váltására, valamint együttműködésére, melyre már az idei évben is tudunk jó, illetve kevésbé jó példákat is hozni.  

Az elmúlt év őszi hónapjait, illetve az idei év januárját kedvező csapadékmennyiség jellemezte a megyében. Több helyen a vármegyében olyan belvízfoltok jelentek meg, amelyek azt mutatták meg, hogy a talaj elkezdett feltöltődni. Ennek hatására néhány gazda megpróbálta elérni, hogy ezeket a belvizeket vezessük el a területeikről. A vízügyi igazgatóság szakembereivel közösen arra kértük a gazdálkodókat, hogy legyenek türelemmel és figyeljék meg, hogy a területen és a csatornákban összegyűlt csapadéknak, amennyiben hagyjuk beszivárogni a talajba, milyen pozitív hatásai lehetnek.

Ezt követő időszakban, egészen április végéig, egy nagyon komoly csapadékhiányos időszak következett, aminek hatására komoly aszály jelentkezett. Gondoljunk bele milyen hatása lenne, ha az év elején lehulló csapadék a néhány, előbb-utóbb beszivárgó belvizes folt miatt levezetésre kerül.

Vannak termeszétesen jó példák és kezdeményezések is. Többek között Újiráz térségében például gazdálkodói kezdeményezésre egy olyan munka valósult meg, ami elősegíti a csatornák vízzel való feltöltését és lehetővé teszi a talajba történő beszivárgását.

A megvalósításhoz a helyi gazdák és a vízügy szakemberei között kialakult együttműködésre, valamint némi belefektetett energiába és erőforrásra volt szükség. Közösen, szakmai alapon megvizsgálták a terület vízellátását, csatornáit, a meglévő műtárgyakat, ahol a vízvisszatartás a legnagyobb hatékonysággal megvalósítható. Azokat a műtárgyakat, melyek ott rendelkezésre álltak saját költségükre elkezdték rendbe tenni és üzemeltetni. Folyamatosan figyelik a vízszinteket a vízüggyel közösen és a csapadékmennyiség függvényében szabályozzák, hogy ne veszélyeztessenek művelés alatt álló területeket.

 
A képek is mutatják, ahol ilyenkor már üres csatornák szoktak állni, most milyen kedvező állapotokat tudtak elérni.

Ebből a szempontból van kiemelt jelentősége, hogy változtassunk a vízgazdálkodást érintő szemléletünkön. Mindenkit arra bíztatok, hogy gondolja át az őt körülvevő területeket, lehetőségeket és egyeztessen a vízügyi szakemberekkel, az agrárgazdasági kamarával, hogyan lehetünk helyben képesek megőrizni a vizet a tájban. Ehhez ajánlom a magam közreműködését is.

Bár számos feladat vár még ránk a magyarországi vízgazdálkodás összes problémájának leküzdéséig, azonban a fenti szemlélet az egyik legköltséghatékonyabb és gyorsan kivitelezhető megoldás arra, hogy fel tudjunk készülni a csapadékhiányos időszakra.

Szólláth Tibor, Hajdú-Bihar vármegyei elnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara