A napraforgó a búza és a kukorica után a legfontosabb szántóföldi kultúrák közzé sorolható, valamint a legnagyobb területen termesztett olajnövény hazánkban. A termelés hatékonysága a hibridek használatával jelentősen javult, ennek ellenére növényvédelmi szempontból az érzékeny kultúrák közé sorolható.
Elsősorban a kórokozó gombák jelentenek problémát, melyek közül a tányérban a Botrytis cinerea és a Sclerotinia sclerotiorum okozhat kárt. A kórokozók mellett számos kártevő lehet felelős mennyiségi-és minőségi kárért a virágzati részek fogyasztásával. Talán a leggyakrabban a levéltetvek kártétele jelenik meg, de a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum), a bagolylepkék és az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) is jelentős problémát okozhat. Az utóbbi években a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys) is egyre gyakrabban jelenik meg a tányérokon. Nem utolsó sorban az érőben lévő kaszatokban számos madárfaj is kárt tehet.
A botritiszes tányérrothadáshoz a csapadék, a harmat, a sűrű növényállomány, az erős gyomosodás és a túlzott N-ellátás is hozzájárul. A tányérrothadás mellett bimbóelhalást is okozhat a kórokozó, de a növény összes föld feletti részét megfertőzheti. Többnyire a nagy olajtartalmú, vékonyabb kaszathéjú fajták érzékenyebbek a kórokozóra. A fertőzés kritikus időszaka a virágzás után jellemző. A fertőzés általában sebeken keresztül történik, de a gomba épp bőrszöveten keresztül is képes behatolni a növénybe. A kórokozó szkleróciummal évtizedekig fennmaradhat a talajban, de a fertőzött növényi maradvány is fontos inokulumforrás. A kémiai védekezésre néhány hatóanyag kombináció engedélyezett (azoxistrobin-difenokonazol, boszkalid-piraklostrobin, fluopiram- protiokonazol).
A Sclerotinia sclerotiorum a szár mellett tányérrothadást is okozhat. A károsított tányér rostokra esik szét és általában a kaszat is megfertőződik (1. kép). Többnyire a fertőzést a szkleróciumokból továbbfejlődött, esővel felcsapodó spórák indítják el. A károsított növényi részeken fehér micélium bevonat alakul ki. A védekezésben a vetésforgó, a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása, biológia ágensek alkalmazása (Pythium oligandrum) is fontos szerepet játszik. A botritiszes tányérrothadás ellen ismertetett hatóanyagok a szklerotíniás betegség ellen is engedélyezettek.
1. kép: Napraforgó szklerotíniás tányérrothadása (Forrás)
A levéltetvek már néhány leveles állapottól kolonizálhatják a növényeket. Többnyire a virágzaton és a fészekpikkelyek között szívogatnak, ami a tányér torzulásához, valamint a kaszatok részleges sterilitásához vezethet. A virágzati részek mellett a kártétel más növényi részen is megjelenhet. A legjelentősebb faj a fekete répalevéltetű (Aphis fabae). A védekezésben kiemelten fontos a természetes ellenségekre való támaszkodás, ezért érdemes kerülni a széles hatásspektrumú növényvédő szereket. A kémiai védekezést (pl.: acetamiprid, deltametrin, lambda-cihalotrin, tau-fluvalinát, pirimikarb) a tömeges lárvakeléshez kell igazítani.
Emellett a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a gamma-bagolylepke (Autographa gamma) károsítása is jelentős lehet. Mindkét lepke vándorfaj, de a klimatikus tényezők változásával már hazánkban is át tudnak telelni. Megjelenésükre minden évben számítanunk kell, erős nyomásra főként száraz, aszályos években számíthatunk. A hernyók a tányér megrágásával utat nyitnak számos kórokozó fertőzésének, sőt a rágcsálékkal és az ürülékkel szennyezik a termést is. A védekezésben a megfelelő gyomszabályozásra törekedjünk a tábla környékén is, ezzel csökkentve a potenciális gazdanövények körét. Emellett állománykezelésre (pl.: deltametrin, lambda-cihalotrin tau-fluvalinát) is szükség lehet.
2. kép: Gyapottok-bagolylepke lárva napraforgó tányéron (Forrás)
A napraforgómoly fő tápnövénye a napraforgó, de más fészkes virágzatú növények is a gazdanövényeihez sorolhatók. A lárvák a magkezdeményeket és a magot is károsíthatják. Gyakori, hogy szövedékük akár az egész tányéron megjelenik. Egy nőstény akár 200-300 darab pete lerakására is képes. Évente két nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék rajzása július közepétől augusztus elejéig jellemző. A védekezésben az árvakelés és a fészkesvirágú gyomok gyérítése kiemelten fontos. Ellenálló hibrid választásával is mérsékelhető a kár, mely vastagabb héját a lárva nem képes átrágni. A lárvák tömeges kelésekor célszerű a kémiai védekezés (pl.: acetamiprid, lambda-cihalotrin).
Az amerikai kukoricabogár imágók is súlyos károkat okozhatnak. Többnyire a tányér széli nyelves virágokkal táplálkoznak, de a csöves virágok bibéjének károsításával már jelentős termésveszteséget okozhatnak. A poloskák szívogatásakor többnyire a termés elszíneződése és deformációja jellemző. A védekezésben a legfontosabb a fő tápnövények egymás melletti vetésének elkerülése. Kémiai védekezés kijuttatás előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
NAK / Fodor Attila
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön