Mezőgazdasági termelés

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az EU állatállománylétszámainak alakulásáról az EUROSTAT által kiadott friss adatokat mutatja be, mely adatok szerint az európai állatállományok létszáma jelentősen csökkent az elmúlt években.

Az EUROSTAT nemrégiben fontos frissítést tett közzé az európai állatállományok létszámának alakulásáról: az Európai Unióban továbbra is csökken a haszonállatok létszáma. De mit is jelentenek ezek a számok és milyen következményekkel járnak az állatállománylétszámok csökkenései? A változások milyen hatást gyakorolnak az élelmiszerrendszerünkre, a környezetre és a mezőgazdaságra nézve? Nézzük meg mindezt közelebbről is!

Fotó: ELV - EU livestock populations continue to decrease according to Eurostat

Jelentősen csökkentek az állatállománylétszámok Európában

2024-ben Európában az állatállománylétszámok a főbb állattenyésztési ágazatokban csökkenést mutattak, ezzel tovább folytatódott az elmúlt években megfigyelt negatív tendenciát. A sertések száma például megközelítőleg 132 millióra csökkent, ami 0,5%-os csökkenést jelent az előző évhez képest. A csökkenés még jelentősebb volt a szarvasmarhák esetében, amelyek létszáma 2,8%-kal, megközelítőleg 72 millió állatra csökkent. A juhok létszáma is visszaesett 1,7%-kal, 57 millióra egyedre, míg a kecskéké 1,6%-kal csökkent, így létszámuk az unióban megközelítőleg 10 millió egyedet tesz ki jelenleg. Ezek a számok nem átmeneti létszámingadozásokat mutatnak, hanem egy állandósulni látszó tendenciát, amely minden főbb állatfajt érint, függetlenül a földrajzi területtől, ami egy mélyebb, strukturális változásra utal.

Az Eurostat szerint az európai állatállománylétszámok a 2014 és 2024 közötti tíz éves időszak alatt jelentősen csökkentek. A sertések létszáma 8,1%-kal, a szarvasmarháké 8,7%-kal, a juhoké 9,4%-kal, a kecskéké pedig szembetűnően magas arányban, 16,3%-kal csökkent. Más szóval, ma Európában több millió állattal kevesebb él, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ez a változás azonban nem véletlenszerű. Az állatállománylétszámok csökkenése több, egymással összefüggésben lévő és egymásra ható tényező eredménye, bele értve a környezeti és szabályozási nyomást, a fogyasztói szokások változását, a termelési költségek emelkedését és az újabb és újabb mezőgazdasági válságokat. Az európai állattenyésztők növekvő költségekkel, bonyolult szabályozásokkal és egyre erősödő globális versennyel küzdenek.

EU-s gazdaságok száma: 37%-os csökkenés az elmúlt tizenöt évben

A csökkenés egyik oka az, hogy Európa ökológiai átállást hajt végre, többek között a mezőgazdasági szektorban is. Az olyan szakpolitikák, mint a Zöld Megállapodás, a „Termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére irányuló törekvések sok gazdaságot arra késztettek, hogy leépítsék gazdálkodásukat vagy teljesen felszámolják tevékenységüket. Ennek eredményeként gazdaságok ezrei – különösen a kis, családi vállalkozások – kényszerültek bezárni. Az Európai Unióban a gazdaságok száma jelentősen csökkent 2005 és 2020 között, több mint 14 millióról körülbelül 9,1 millióra. Ez mintegy 5,3 millió gazdaság elvesztését jelenti, vagyis 37%-os csökkenést az elmúlt tizenöt évben. Ez a drámai csökkenés minden típusú gazdaságban megfigyelhető, beleértve a vegyes, az állattenyésztésre szakosodott és a növénytermesztésre szakosodott gazdaságokat is, azonban különösen a vegyes gazdaságokat és az állattenyésztő gazdaságokat érintette a csökkenés.

A gazdaságok számának csökkenése nem jelent nagyobb fenntarthatóságot, de biztosan az élelmezésbiztonság csökkenésével jár

A gazdaságok számának csökkenése azonban nem javítja a fenntarthatóságot és az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok számának csökkenése több szempontból is kontraproduktív következményekkel járhat. Először is fennáll az élelmiszertermelés kiszervezésének kockázata: még ha Európában kevesebb állatot is tenyésztenek, nevelnek fel, az állati eredetű élelmiszerek iránti kereslet nem szűnik meg, csak máshová helyeződik át. Ez azt jelenti, hogy végül több húst fogunk importálni olyan országokból, ahol az állategészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírások jelentősen alacsonyabb színvonalon állnak. Ez nemcsak aláássa Európa fenntarthatóbb élelmiszertermelésre történő átállásra irányuló törekvéseit, hanem a hosszabb szállítási távolságok és a kevésbé szabályozott gazdálkodási gyakorlatok miatt növeli az általános környezeti hatást is.

Másodsorban, az állattenyésztés túlzott visszaszorítása kockázatot jelent az élelmezésbiztonságra nézve is. Az élelmezésbiztonság stabil és megbízható termelést jelent és ha az élelmiszer-szuverenitásra is összpontosítunk, ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-ellátást helyben kell biztosítani. Az importtól való egyre nagyobb függőség azt jelenti, hogy kitesszük magunkat a geopolitikai válságok, az ingadozó és kiszámíthatatlan piaci változások kedvezőtlen hatásainak és annak a kockázatnak, hogy helyi erőforrásokkal kevésbé tudjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit. Végül nem szabad figyelmen kívül hagynunk a biológiai sokféleség kérdését sem. Az extenzív állattenyésztés, különösen a marginális, dombos vagy hegyvidéki területeken, döntő szerepet játszik a tájak és a biológiai sokféleség megőrzésében. Ezek a rendszerek tartják életben az egyébként elhagyatott vidéki területeket, hozzájárulnak a talajok gondozásához, védelméhez és a bozottűzek megelőzéséhez, valamint segítenek megőrizni az őshonos fajtákat és fenntartani a helyi hagyományokat. Felszámolásuk pótolhatatlan kulturális és környezeti örökségvesztést jelentene.

Ezek az adatok arra késztetnek minket, hogy elgondolkodjunk egy fontos kérdésen: az európai állattenyésztést újra kell éleszteni, nem pedig vissza kell szorítani. Felelősségteljes gazdálkodás esetén az állattenyésztés kulcsszerepet játszhat a fenntartható élelmiszertermelésben.

Forrás: https://meatthefacts.eu/

EU livestock populations continue to decrease according to Eurostat

NAK/Borovka Zsuzsa